A település monográfiájának szerkesztése 2004. őszén kezdődött el. Néhány lelkes falubeli vállalta magára, hogy feldolgozza történelmünket. Ez nem kis feladat. Az alapos gyűjtő, rendszerező, értékelő és feldolgozó munka még néhány hónapig, évig elhúzódhat. Addig csak néhány kiragadott részlettel mutatnánk be történelmünket.

A Szombathely szomszédságában elhelyezkedő településünk Nagyunyom, Balogfa és Héraháza egyesüléséből keletkezett. Balogfa és Nagyunyom 1949. január 1-tól egyesült.
Unyom első okleveles említése 1318-ból származik.

A 20. század két nagy háborúja a község lakosságától is áldozatokat követelt. Az 1. világháborúban 16-an haltak hősi halált. A trianoni diktátumot követően a revíziós törekvések 1938-41 között részleges sikerrel jártak, azonban az ország belesodródott a 2. világháborúba is. Ez utóbbi a helység lakosai közül 12 főnyi áldozatott követelt. Jellemző a század történelmének mostohaságra, hogy róluk csak közel fél évszázad múlva, a rendszerváltozást követően lehetett hivatalosan is megemlékezni. A község az 1990-ig létezett tanácsrendszerben a kisunyomi közös tanácshoz tartozott. Ez a rendszer nem kedvezett a település fejlődésének. Nem épült sem korszerű iskola, művelődési ház, orvosi rendelő. Eme hiányosságok felszámolás ma a megnövekedett költségek miatt nagy erőfeszítést igényel önkormányzatunktól.

A lakosság számának alakulása:

• Adóegységek száma 1549-ben: Balogfa: 3.
• Lakossága 1697-98-ban: Balogfa: 81; Héraháza: 51; Nagyunyom: 169.
• Lakosság 1787-ben: Balogfa: 192; Héraháza: 91; Nagyunyom: 296
• Házak száma 1787-ben: Balogfa: 30; Héraháza: 13; Nagyunyom: 45.
• Lakossága 1913-ban: Balogfa: 404; Nagyunyom: 372.
• Lakossága 1933-ban: Balogfa: 456; Nagyunyom: 372.

Birtokosok:

• 1549-ben: Balogfa: Ányos; Nagyunyom: Akacs,
• 1787-ben: Balogfa: Zanathy; Héraháza: Gindli; Nagyunyom: Zobothin.
• 1836-ban: Balogfa: Gyorffi, Zanathy; Geszti és mások; Héraháza: Gindli; Nagyunyom: Szegedy, Vajda, Eörsy, Misky.